2005. március 27. napi archívum

Életrekelt famatuzsálemek

2005. március 27. vasárnap

A 2003-as évi kertrekonstrukciós ütem keretében a kastély mögötti nagyparter területén megtörtént a korábban formára igazított, de a háború utáni évtizedekben elhanyagolt évszázados hársfasorok visszanyesése. A gondozatlanság miatt pusztulófélben lévő famatuzsálemek, - melyek egy része még Fényes Miklós idején került telepítésre - a szakembereket is meglepő módon virulensnek bizonyultak és ágterhüktől megszabadulva fiatal növényeket is megszégyenítően hajtani kezdtek. Akik tavaly látogattak el Eszterházára és sétáltak a parkban, maguk is megcsodálhatták a nemrég még elsiratott, idős fák mutatta életerőt. A visszanyesés módszerét ? a kert tulajdonosok jól tudják - a gyümölcsöskertekben is rendre alkalmazzák a fiatalítás érdekében.

Ez év márciusában a fasorokon, még a tavaszi lombbomlás előtt megtörténik a hajtásválogatás egyrészt annak érdekében, hogy a számtalan fiatal hajtás nehogy túlterhelje, és ezzel elpusztítsa a megújult egyedeket, másrészt azért, hogy a koronaformázás az ágnövekedés során lehetővé váljon.

Rövidesen megkezdődik a fasorok közötti hiányok pótlása is. Ennek első lépcsőjeként klónvizsgálatra került sor a legrégebbi egyedeken, hogy az újonnan ültetett fiatal fák a korábbiakkal lehetőleg azonos klónt képviseljenek. A vizsgálat megállapította, hogy a több száz éves fák igen különbözőek, nem egy helyről, nem egy termesztésből származnak. Ez a szakemberek dolgát jelentősen megkönnyíti, mert a többféle egyed mai rokonait biztosan könnyebb fellelni, mint ha egyetlen fajta mai egyedeit kellene felkutatni.

A kastélypark területén márciusban egyéb favédelmi, növényszelekciós és életveszélyelhárítási munkák is folynak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye alapján. Az embernek természetes módon rossz érzése támad, ha egy fa mellett meghallja a fűrész hangját. Azonban el kell tudnunk fogadni azt a tényt, hogy a fák élőlények, és életkoruk okán, vagy környezeti hatás, szárazság, esetleg vihar, vagy akár havazás következtében megsérülnek, és elpusztulnak. Az elpusztulás tavasszal válik ténnyé, amikor is ezek a növények nem hajtanak ki és a téli kiszáradás után komoly veszélyt jelentenek a kastélyparkban tartózkodók számára. Ez nem ?egyik pillanatról a másikra? történik, de a tavaszi időszakban válik igen rövid idő alatt nyilvánvalóvá, amikor is haladéktalanul intézkedni szükséges.

Előfordulhat olyan eset is amikor az életveszély miatt a teljes kastélyparkot le kell zárnunk. Ez történt Eszterházán 2003 októberében , amikor a még lombos fákra esett nagytömegű vizes hó. Azon a szörnyű napon a kastélypark fáinak 90%-a megsérült. Ilyen esetekben külön gondot okoz a terület bejutás elleni védelme, a vendégek távoltartása. Az életveszélyelhárítási munkákat ugyanúgy, mint a fenntartási, karbantartási vagy az engedély alapján folyó kertfelújítási munkákat kiváló, kertészeti végzettséggel rendelkező szakembereink irányítják.

Cziráky Margit emlékezete

2005. március 27. vasárnap

Fényes Miklós XVIII. század végi halála után a család elhagyta Eszterházát, és csak néha, igen rövid időre, vadászatok alkalmával tért vissza a kastélyba. Történt ez talán azért is, mert az épületegyüttes a maga korának stílusában oly karakteres volt, oly pompásra és tökéletesre sikeredett, hogy a későbbi korok divatjának csak igen költséges rombolás és átalakítás után felelt volna meg. Különös fintora ez a sorsnak, vagy tán éppen a gondviselés. Eszterházát éppen a nagyszerűsége miatti évszázadnyi elhanyagoltság óvta meg attól, hogy a többi korabeli nagy kastély sorsára jusson és szinte érintetlenül megmaradhasson annak, aminek épült, a rokokó életszeretet, a szellem és a kultúra győzedelmes tanújának.

Csipkerózsika álmából egy gyönyörűséges asszony ébresztette fel, aki beleszeretett, nemcsak férjurába Miklós hercegbe, de Eszterházába is. Fiatal volt, vidám és jólelkű, ahogy magát jellemezte ?mozgékony, tevékeny, kapitány asszony?. Grófkisasszonynak született, és a hercegi család rosszallása ellenére kötettett meg a frigyük 1898 november 16-án. Boldog házasságukból öt gyermek született. Az ötödik Eszterházán, akinek születése után két héttel, harminchat évesen meghalt.

A házaspár munkálkodásának eredményeként a XIX-ik század fordulóján érte meg Eszterháza második fénykorát, aminek felújítására a fiatalasszony teljes hozománya ráment. A környéken ma is legendák keringenek szépségéről, kedvességéről, életszeretetéről, és jóságáról, amellyel az elesetteket támogatta. Gyermekei neveléséről való hitvallása minden szülő és pedagógus számára példaképül szolgálhat. Ahogy maga mondta ?jó katolikus, önzetlen, hasznos magyar embereket? kíván nevelni, ?kik hazájuknak hasznára válhatnak, amellett, hogy a nyelveket sem hanyagolják el, és a testi edzésnek is legyen hely adva?.

Rebbenésnyi rövid élete elég volt ahhoz, hogy az emberek száz év elmúltával is szeretettel adózzanak az emlékének, és mind a mai napig Margit napon a Fertőd-Süttöri templomban érte szóljon a harang. Végakaratának megfelelően Eszterházán helyezték örök nyugalomra, amit annyira szeretett, az égererdő felé kint a szabadban, ahonnan a tavat és a Hanságot látni. Sírját kívánsága szerint egyszerű fehér kereszt jelzi.

E kivételes asszonynak állít emléket a 2005 év júniusában, a Margit naphoz kapcsolódóan, a kastély valamikor általa lakott tereiben, megnyíló kiállítás és ünnepség, amelynek részletes programja a MÁG blogján elérhető.