Rövidesen megkezdődik a fertődi kastély dísztermi mennyezetének restaurálása. A munkálatok befejezése ősszel várható. Az oldalfalak restaurálása, a mitológiai jeleneteket ábrázoló pannók (oldalfal mélyedéseiben lévő festmények) rekonstrukciójával együtt a 2006-os év tervei között szerepel.
Eszterháza 10 méter széles és 16 méter hosszú díszterme a XVIII. századi Magyarország udvari reprezentációra épült legpompásabb tere.
A rokokó díszítés gazdagsága és könnyed eleganciája, kivételes akusztikája napjaink legértékesebb terei közé emeli. A fölényes mesterségbeli tudással készített mintegy 100 négyzetméter felületű mennyezeti freskó Josef Ignatz Mildorfer alkotása, amely a sötétségből a világosság felé vágtató Apollót ábrázolja a négy pompás, hófehér ló vontatta napszekéren. Az ábrázolás különlegessége, hogy a terem bármely részéből föltekintve a lovak a szemlélődő felé fordulnak. A freskót aranyozott stukkóval gazdagon díszített, különleges kialakítású, selyemfényű nemesvakolat, (vélhetően alabástromgipsz felhasználásával készült) felület veszi körül. A puttók megjelenítette különféle szimbolikus ábrázolásokat egymásba fonódó füzérek, lüszterezett (színezett, fémes felületű) zászlók, hadi jelvények teszik még izgalmasabbá. A rendkívüli finomságú stukkók a császári stukkátorműhely munkáját dicsérik.
A függőleges felületbe átforduló díszítést az oldalfalon valamikor mitológiai jeleneteket ábrázoló négy hatalmas méretű pannó egészítette ki, amelyeknek a második világháború alatt nyoma veszett. A hat, szinte a mennyezetig érő aranyozott keretezésű francia tükröt a hatvanas években történt felújításkor már pótolták. Alattuk finom kidolgozású aranyozott konzolasztalok állnak. A sarkokban a négy évszakot megszemélyesítő allegorikus szobrok kerültek elhelyezésre. Az egész terem kialakítása fényes Miklós alkut nem ismerő igényességének - amely a kastély összes részletében tetten érhető - a bizonyítéka. A termet három gazdagon díszített, íves záródású ajtó, és fölöttük francia stílusú ablak világítja meg. A díszteremből az úgynevezett zeneterembe három, azonos módon kialakított ajtón lehet átjutni.
A helyreállítás első ütemében restaurálják-rekonstruálják a terem különleges szépségű kilencvenhat gyertyás üvegcsillárját is, amelynek váza és díszítésének egy része szerencsére, ha romokban is, de fennmaradt.
Az utóbbi években gyakoribbá váló használat során egyre aggasztóbb jelek mutatkoztak a terem állapotában. A sarkokon megnyíló repedések,a Sala Terrena boltozatának repedései, a freskó és a stukkók egyre szaporodó sérülései, penészedés, kagylós kiválás, elszíneződés mind intő jelként mutattak arra, hogy az állagvizsgálat, és a helyreállítás megkezdése nem halogatható. Az ötvenes-hatvanas évek nagyfelújítása során, amikor a Sala Terrena boltozatának kivételével a kastély összes födémét kicserélték, mérnöki bravúrként került beépítésre a díszterem stukkóját tartó vasbeton szerkezet. A különleges mérnöki alkotás dicséretére legyen mondva, hogy a többi teremmel ellentétben, ahol más megoldást alkalmaztak, lehetővé tette a díszterem freskójának megtartását, sőt a közel negyven centiméteres belógás korrigálását, a freskó eredetei helyére történő visszahúzását is. Nem oldotta meg viszont, és nem számolt a vasbeton okozta hőtechnikai, épületfizikai, és a különféle szerkezetek eltérő viselkedése okozta problémákkal.
A terem állapota napjainkra annyira leromlott, hogy komolyan számolni kellett a díszítőelemek (freskó és a stukkók) visszafordíthatatlan pusztulásával. Felül kellett tehát vizsgálnunk a terem használatának a restaurálás utáni, további körülményeit és a fenntarthatóság biztosításának feltételeit, a statikai, rezgés, pára, és fényterhelés megengedhető mértékével összefüggésben. Csak remélni tudjuk, hogy aki felelősen gondolkodik Eszterházáról, az ebbéli törekvésünkben támogat bennünket. Minden kétséget kizáróan feltétele ez annak, hogy e pompás terem valóságos élményét utódaink is átélhessék.