A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága ezen állásfoglalása kiadásának közvetlen előzménye az MNV Zrt. vezérigazgatójának 2009. június 15-én kelt, Hiller István oktatási és kulturális miniszternek címzett levele, melyben 10 kastély piaci hasznosításához, illetve a Műemlékek Nemzeti Gondnokságához tartozó öt kastély (a tatai, dégi, füzérradványi, lovasberényi és fertőrákosi kastélyok) vagyonkezelési szerződésének felmondásához kéri a szakminiszter hozzájárulását, valamint az ezekre a kastélyokra irányuló, folyamatban lévő EU-s pályázatok felfüggesztését.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) bízik Hiller István szakminiszter közérdeket képviselő válaszában, mellyel elutasítja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) kérését.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága érvei ebben az ügyben a következők:
- az állami tulajdonú műemlékek sorsát meghatározó kérdésekben - legyen az vagyonkezelésbe adás vagy eladás - vállalható és célszerű döntéseket hozni csak az állami tulajdonú műemlékek hasznosításáról és fenntartásáról szóló nemzeti (kormányzati) stratégia megalkotását követően lehetséges, amely stratégiának átfogó ismereteken, hosszú távú gondolkodáson és szakmai konszenzuson kell alapulnia.
Az állami tulajdonban tartandó műemlékek listázását a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. melléklete tartalmazza. Utoljára 2003-ban került sor arra, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal legalább az állami listás műemlékek egy körét, a magyar kastélyokat áttekintse és további sorsukról stratégiát alkosson. A 2004 januárjában „Kastélyprogram I.” cím alatt kiadott dokumentum kimunkálásában közreműködött a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (jogutódja az Oktatási és Kulturális Minisztérium), a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Kincstári Vagyon Igazgatóság (jogutódja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.), a Kastélyainkért Egyesület, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, továbbá független szakértők. Ezen munka folyományaként került Hiller István szakminiszter kezdeményezésére 2004 decemberében 10 kastély, majd 2005 februárjában további 14 műemlék a Műemlékek Nemzeti Gondnokságához.
Az MNV mostani kezdeményezése teljesen figyelmen kívül hagyta a fenti folyamatot és az elkészült szakértői dokumentumokat.
- elméletileg sem állítható, hogy egyedüli megoldás a piaci hasznosítás (a szófordulat az MNV leveléből átvéve)
A világ fejlett országai rendre köztulajdonban tartják legértékesebb műemlékeiket, kivéve, ha azokat történelmileg folytonos tulajdonlással az eredeti tulajdonosok birtokolják (ez a folytonosság hazánkban 1947 után megszakadt). A köztulajdonban tartás két alapesete, hogy fontos és szimbolikus közfeladat-ellátás történik a műemlékekben (minisztériumi, bírósági székházak, parlament, diplomáciai épületek, stb.), illetve kulturális közcélú a használatuk (múzeumok, színházak, könyvtárak, vagy „önmagukat bemutató” épületek - mint a versailles-i kastély, stb.). Kiemelt műemlékeink eszmei értéke sokkal jelentősebb, mint üzleti értékük, ami épület és telek m2-ben mérhető.
Meggyőződésünk, hogy a jelentős értékeket képviselő műemlékek állami tulajdonban tartásának egyik alapvető célja kulturális közfunkciós használatuk, amelyet mi az „Országbemutatás programja”-ként fogalmaztunk meg. Azt tűztük ki célul, hogy az ország területén nagyjából egyenletesen, a történeti építészeti stílusokat és életmódokat reprezentálva tegyük a nagyközönség számára nyitottá legértékesebb műemlékeinket, létrehozva egy ingatlanokban megtestesülő közgyűjteményi hálózatot. A kulturális közfunkciók olyan hasznosítási formákat jelentenek, amelyek segítik az adott műemlék, valamint történeti kor megismerését és megértését, képesek értékelvű üzenetet továbbítani a mai kor emberének, és teret adni napjaink közművelődési programjainak.
A rendelkezésünkre álló információk szerint a mostani 10 kastélyra kiterjedő hasznosítási pályázat magas kategóriás szállodai hasznosításra irányulna, a leendő hasznosítók pedig ugyanazokra a központi pénzügyi forrásokra tartanak igényt, amelyekért a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága is pályázik, azaz a Nemzeti Fejlesztési Terv EU-s turisztikai forrásaiért. Mivel a szállodai funkció létrehozása költségesebb, mint a kulturális közfunkció fajlagos költsége, még az is előállhat, hogy a szállodai hasznosítás több közpénzt emészt fel, mint a kulturális funkció.
Munkahelyteremtési képességben nem különbözhet egymástól a profit és nonprofit hasznosítás, hiszen a helyreállítás munkálatai, az épület- és parkfenntartás ugyanolyan létszámot igényel bármely funkció esetén (a keszthelyi kastély 110 főnek, a gödöllői kastély 84 főnek ad munkát kulturális hasznosítás mellett).
- a szállodai hasznosítás a vonzerő teremtés helyett a turisztikai kiszolgálás céljára használja a műemléket, megfosztja a lakosságot nemzeti műemlékeink élvezetétől és használatától, valamint mindenképpen a műemlék jelentős átépítésével jár
A szállodát a saját szállóvendégek látogatják (minél magasabb kategóriás, annál kevesebb létszámban), míg egy kedvelt és közismert vonzerőnek (kastélymúzeumnak, kulturális központnak) 100-200 ezer fő/év látogatója lehet, akik a környéken máshol vesznek igénybe szállást és vendéglátást, ezáltal közvetett gazdasági haszna a vonzerőnek sokkal magasabb. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága projektjei mind hordozzák a kastélyok környezetének turisztikai kiszolgáló funkciójú fejlesztését.
A magas kategóriás szálláshelyek valójában a felső tízezer számára elérhetők, nem hiszünk a „nyitottan üzemelő” ötcsillagos szállodákban. A projektek indításakor vállalt időszaki megnyitás, látogathatóság az idő multával egyre csökken, nagyon hamar „fehér folttá” válnak a település térképén, és önálló szigetként üzemelnek környezetüktől elszakadva. Nem kívánunk konkrét meglévő példákat sorolni, bárki kipróbálhatja a hazai magas kategóriás műemlék szállodák „szabad” látogathatóságát.
Értékelvű hasznosítás a műemlék eredeti részleteinek minél teljesebb megőrzése és bemutatása mellett lehetséges, ezért a lehető legkevesebb átalakításra kell törekedni a felújítás, illetve az új használati funkció kiválasztása során. A magas kategóriájú szállodákkal kapcsolatos elvárások (pl. a klimatizálás, vagy a fürdőszobák, szaunák megépítése) teljesítése nagymértékű átépítéseket jelent.
- ésszerűtlen és felelőtlen 99 éves használati megállapodásokat kötni
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága információi szerint a pályázat ilyen időtávú vagyonkezelési szerződésre irányulna, valamint opciós elővásárlási jogra az állami tulajdonból való kikerülés esetén. Ki gondolta volna 1909-ben, hogy jön még egy (két) gazdasági világválság, két világháború, 50 év szocializmus és az Európai Unió. Ilyen időtávlatokat nemcsak nem lehetséges előrelátni, hanem értelmetlen is ebben gondolkodni. Egyfelől ugyanis nincs az az üzleti terv, amely 15 (ritkán 25) évnél hosszabb időtávra készül, tehát, ha addig nem térül meg a befektetés, akkor nem kerül sor a befektetésre. Másfelől, a közel száz éves időtáv többszöri (nagy)felújítási ciklust is jelent egy épület életében, a burkolatok, gépészet 10-15 év, a tetőszerkezet 30-50 év alatt cserét igényel. Így a műemlék felújításának befektetői vállalása semmiképpen nem indokol 35 évnél hosszabb használati időt számára.
A 25-35 évnél hosszabb időtartamra kötött szerződések gyakorlatilag egyenértékűek a privatizálással, nem véletlen, hogy pl. az angolszász joggyakorlat ezeket már a tulajdonjoggal azonos értékű jogként kezeli.
- az állam számára az állami tulajdonú műemlékek fenntartása nem költségvetési forrásprobléma, hanem akarat kérdése
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága gyakorlatilag „aprópénzből” (évi kb. 500 millió Ft-os állami támogatás, amely a közalkalmazotti intézmény személyi és működési költségeit is hordozza) tart fenn 44 élenjáró hazai műemlékegyüttest, amelyek látványosan fejlődtek az elmúlt években. Számításaink szerint a központi költségvetésnek évi 3-5 milliárd forintot kellene egy évtizeden át biztosítania ahhoz, hogy az állami tulajdonú műemlékek felújítása és állapotuk fenntartása megnyugtatóan rendeződjön. A világ tapasztalatai erre is többféle megoldást kínálnak: az állami finanszírozás történhet éves költségvetési felosztás szerint (mint ma hazánkban), de vannak példák egyéb, viszonylag stabil állami bevételek műemléki célú biztosítására is (lottó/szerencsejátékok Angliában, olajkutak bevételei USA-ban).
És végül nem kerülhető meg a mindenkiben elsőként felvetődő kérdés: miért most aktuális az MNV Zrt. piaci hasznosításra irányuló pályázati elképzelése, miközben a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága pályázatait felfüggeszteni javasolja?
Sajnos, közismert tény, hogy évek, évtizedek óta méltatlanul alacsony költségvetési forrás áll rendelkezésre nemzeti műemlékeink védelmére. A Nemzeti Fejlesztési Terv EU-s forrásai éppen most nyitottak lehetőséget eddig sohasem volt mértékű fejlesztési támogatásokra, ezért is indítottunk a lehető legtöbb ránk bízott műemléken projekteket és pályázatokat. Támogatási szerződést kötöttünk a fertődi Esterházy-kastélyegyüttes és az edelényi Coburg-L’Huillier-kastélyra több milliárd forint értékben. Az MNV által tőlünk elvenni kívánt kastélyokra is kidolgoztunk projekteket és több elbírálás alatt áll a régiós pályázatkezelő szervezeteknél.
Közismert tény az is, hogy a mostani világválság éppen visszafogta a nagy befektetéseket, számtalan beruházást függesztettek fel vagy adtak fel végleg a válság miatt, a befektetők és a bankok rendkívül óvatosak.
A fenti összefüggésre tekintettel rendkívül kockázatos, hogy egy sikerekkel kecsegtető folyamatot felfüggesszenek egy bizonytalan kimenetelű hasznosítási pályázat kedvéért. Az elmúlt években ugyanis több próbálkozás történt néhány elhanyagolt állapotú kastély pályázati úton történő hasznosítására (még a Kincstári Vagyoni Igazgatóság koordinálásában), azonban ezek kivétel nélkül eredménytelenül zárultak.
Az állami tulajdonú lista tele van olyan műemlékekkel (köztük kastélyokkal is), amelyeknek nincsen kijelölt vagyonkezelője, azaz közvetlenül az MNV-nél vannak üresen és bezárva. Ezek sorsa valóban aggaszó és valóban várják gondos kezelőjüket. A korábban hivatkozott, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt 2004-ben készült „Kastélyprogram I.” ajánlásokat adott 13 kastély piaci hasznosítására, és további 27 kastély levételére az állami listáról. Jelen befektetői érdeklődésre logikus lett volna ezekből válogatni.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága javasolja a rá bízott vagyon tekintetében a jelenlegi status quo fenntartását, és hogy a megalapozatlan és helyrehozhatatlan döntéseket elkerüljük, felajánlja közreműködését a megkezdett szakmai folyamatok további kidolgozásában és végrehajtásában.