Az eszterházai Apolló terem közel nyolc évig tartó restaurálása alatt komoly kutató munka folyt a terem eredeti pompás chinoiseri bútorzatának fellelése érdekében, amely a második világháború végén tűnt el nyomtalanul a kastélyból. A bútorzatról gyakorlatilag minden információ rendelkezésre állt Vadászi Erzsébet bútorszakértő, művészettörténész évtizedeken keresztül tartó kutatómunkájának köszönhetően. Pontosan ismert volt, hogy Fényes Miklós melyik külföldi útja alkalmával választotta ki, melyik mintakönyvből az ülőgarnitúrát. Ismerjük a fafaragó, az aranyozó, a kárpitos személyét, a kárpit gyártási helyét , amely Lyonban szőttek le. Tudjuk, hogy Rohan herceg, a bécsi francia nagykövet eszterházai látogatására készültek el, talán azért, hogy Miklós herceg elkápráztassa a pökhendi franciát. Ezt a látogatást örökítette meg Bessenyei György az Eszterházai vigasságok című írásában, amely alkalomból Noverre, a modern tánc megteremtője (az ő születésnapja a tánc világnapja) mutatott be balettet a kor legpompásabb operaházában.
Az utolsó simítások folytak a teremben, amikor telefonon jelentkezett egy kanadai magyar hölgy, hogy van a tulajdonában egy különleges bútor, amely biztosan valamelyik kastélyból származik annyira pompás. Az első darab restaurálása után úgy döntött, hogy megkeresi a bútor származási helyét. Mivel nem messze Eszterházától lelt rá, ahol zsákokban, egy fészerben tárolták több mint hatvan éve, felmerült benne, hogy talán a környékről is származik.
Innen felgyorsultak az események. A bútort beazonosítottuk, és azok restaurálva, a hiányzó darabokkal kiegészítve, jövőre már újra a világ egyik legszebb termét fogják díszíteni.