Ad lectorem

Harminc év munkájának nagyszerű eredményét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Már pusztán a lapokat végigpörgetve is megérezzük az elvégzett roppant feladat súlyát.

Minden, ami remekbe szabott, elgyönyörködtet. Így van ezzel a könyvvel is. Ha van megfelelő mérce, a kiválóság és a hitványság is jobban látszik. Ez a könyv mértéket ad. Megjelenése után nem lehet már akármilyen módon dokumentálni. A fiatal régészek számára minden bizonnyal alapkönyvként szolgál majd, hogyan, miként kell számot adni az elvégzett munkáról. Ma, amikor arról hallunk, hogyan bánunk a kiásott leletekkel, hogy feldolgozatlanok, rendezetlenek, igazi öröm kézbe venni ezt a könyvet. Ha gondatlan kezek szét is szórnak kiásott dokumentumokat, ez a könyv méltó emléket állít a hajdan volt időknek, Szent Lászlónak, a Lovagkirálynak és világraszóló művének. Annak az embernek, aki egész népét maga mögé tudta állítani, és akinek zászlaja alatt majd egy évezreden át honfitársaink milliói védték ezt a földet.

Adjon erőt ez a kötet a fiatal régészeknek, mert érdemes szakmai hitük mellett kiállni, tisztességesnek lenni, kétkedni, és kérdéseket újra meg újra föltenni, érdemes kíváncsiságukat megőrizni, és saját maguknak meggyőződni a források tartalmáról, nem féligazságokat, szövegkörnyezetükből való kiemeléseket elfogadni; nem az aktuális politika szerint értelmezni országuk múltját és történelmét. Arra bíztat, hogy önálló véleményük legyen a világról, soha ne adják fel saját meggyőződésüket, csak akkor, ha bizonyítottnak látják annak téves voltát. Akkor viszont bátran ismerjék el tévedésüket, tudva, hogy csak a tudásnak egy újabb fokára léptek.

Erre tanít bennünket Dr. Bakay Kornél professzor könyve, egész életműve. Az emberi tartást, becsületet, tisztességet és hazaszeretetet a családjától, édesapjától, az igazgató-tanítótól, és nagybátyjától, a Magyar Királyi Honvédség megbecsült orvos ezredesétől tanulta. A szakmát pedig kiváló mesterétől, László Gyulától sajátította el, akinek méltó tanítványa lett. Egész életében rendületlenül és tántoríthatatlanul a magyar múltat kutatta, ásta, írta, és tanította. Hite szerint a régésznek felelőssége van. Tanítani kell, megosztani, örömet okozni a történelmi kalandozásokkal.

Az élet végül is igazságos, ahogy a könyv mottója is rávilágít - azokra, akik nem az alkotás, a teremtés felé, a jobbá tétel felé fordítják erejüket és tudásukat, néhány év, évtized múltán már senki sem fog emlékezni. Hiába születtek erre a világra.

Jószívvel ajánlom hát a Tisztelt Olvasók figyelmébe ezt a nagyszerű alkotást, és kívánom, hogy éljék át azt az összefogást kísérő, szívet melengető örömöt, amellyel a könyv létrejöhetett.

Dobó Ágota

Bejegyezve Nincs kategorizálva