A Zala György szobrászművész által 1906?ben készített háború szoborcsoport szerkesztése, pompás arányai, kimunkáltsága okán a magyar lovas szobrászat csúcsát képviseli. A görög tengelyes harci szekeret húzó több mint négy méter magas, hátsó lábukon ágaskodó, egymással is versengő, zablátlan harci mének, a harcos megformálása, kiforduló tartása, pattanni készülő, rugóként feszülő izmai, az előre forduló küllők lendülete szinte repítik a több tonnás monstrumot. Az együttest kvalitásai méltán emelik a világ legkiválóbb lovas szobrai sorába.
A béke szoborcsoport szerkesztésében, megformálásában teljes ellentéte, ugyanakkor kvalitásában méltó ellenpontja a háború szoborcsoportnak. A győzelmi bevonuláshoz használt törékeny díszkocsit húzó, nyugodt ügetésre váltó, fegyelmezett lovak, könnyű szellő lebbentette drapériák, a nőalak kitárt karjai, szinte anyagtalanul lágy teste, a kezében tartott, meghajló pálmaág. Az egész jelenség, mintha puhán átúszna fölöttünk. A lovak méretében mintegy negyedével nagyobbak a háború szoborcsoport lovainál, így egyensúlyozva ki a szemlélődő számára az ágaskodó lovak okozta optikai csalódást, biztosítva hogy a két szoborcsoport nagyobb távolságról is azonos méretűnek látszódjon.
