“A Kárpát-medencei Magyarország valóban az a föld, amelyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt, ám e térségben csak egyetlen olyan hely volt, ahol az ősi magyar múlt és a keresztény Magyar Királyság szellemisége úgy élt együtt, hogy annak létéről, csaknem félezer esztendőn át, Európát francia bencés szerzetesek tájékoztatták, az itteni egyházi kultuszok ápolásáról is ezek a nyugat-európai emberek gondoskodtak, akik maguk között franciául, a hivatali teendőiknél latinul, szolgáló népeikkel és a katonáikkal magyarul társalogtak, mivel a Szent Egyed monostorban 150 éven keresztül kizárólag francia szerzetesek élhettek, de később is a provence-i Saint Gilles főapátság filiája maradt a kolostor a XV. század derekáig.
A X. században élt Koppány herceg, a Turul-nemzetségbeli szent dinasztia, az Álmos-Árpád uralkodóház tagja volt, aki a somogyvári Kupavárhegyen egy jelentős erődítményt építtetett. Tragikus bukása után közvetlen (vagy közvetett) leszármazottja, a magyar királyoknak - mind a Kárpát Hazában, mind Európában - egyik legnépszerűbb és leghatalmasabb uralkodója, az 1192-ben szentté avatott I. László király (1077 - 1095) Koppány várában építtette fel azt a templomot, majd az északi oldalában a monostort, ahol - akarata szerint - holta után testét örök nyugodalomra kellett helyezzék.
A temetés megtörtént, a sír csodák színhelyévé, Európa nevezetes helyévé vált. A Szent Egyed monostor 1091 és 1400 között fénykorát élte. Épületei ragyogó eleganciájukkal jól illeszkedtek a dél-balatoni tájba, birtokai és jövedelmei lehetővé tették a tudomány és a művészet európai szintű művelését. Nem véletlen, hogy a magyarul írt Halotti beszédet és könyörgést tartalmazó kódex zenei anyagát a somogyvári scriptoriumban alkották meg.
De minden teremtett lény halálnak halálával hal, s amit sokáig láthattak eleink, azt a kései utódok az országunkat sújtó szakadatlan háborúk, az emberek önös haszonlesése és közönye elpusztította. Az egykori hatalmas bazilikát és a több szintes kolostort törmelékké változtatták. A hajdan pompásan faragott kövekből épített remekek sok ezer darabra zúzva süllyedtek a föld alá, így a törökdúlás után, 450 év múltával megindult régészeti kutatás már csak legfeljebb az épületek körvonalait tudta felszínre hozni, százezernyi szétszórt tárgy maradványait összegyűjtve.
A magyar múlt hű tükre ez az európai léptékű szakrális hely, amelyet minden áron meg kell mentenünk, méltó képen be kell mutatnunk, mert jőni kell egy jobb kornak, amely legalább szellemiségében visszaadja nekünk mindazt, ami a miénk !”
Bakay Kornél
Az apátság madártávlatból
Látvány a híd felől