Meghalt Király Lőrinc. Utolsó munkájaként a fertődi Esterházy kastély háromalakos barokk szobrát faragta remekbe azzal a mesterségbeli tudással ami csak az Ő sajátja volt. A kalapácsa úgy csendült, amikor az anyagra ütött, ahogy csak az Övé tudott csendülni. Soha sem járt dicsőség neki, hiszen egész életében mások mögött állt. A többiek, a legnagyobbak szobrait faragta, Páczaiét, Madarassyét, Borsosét, Meloccóét… Ki tud majd a helyére állni…?
Kivételes tehetség és kivételesen jó ember volt..
Fájó szívvel búcsúzunk Tőle.. De “távol innen színarany minden..”
Örökre Szépek: Keresztpapynak
Valahol a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt újra vár
valahol az álmon is túl
ott a kikötő s a távoli táj.
Olyan más így búcsúzni, hogy emlékeznek ránk is,
ez a Föld, oly gyönyörű világ,
mikor veled van sok régi barát.
De az emberek születnek, élnek és végül
az emlékek földjére érnek,
ó, régen várnak ránk az örökre szépek,
új ország vár,
egy földöntúli világ,
másik békés táj..
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem Őt.
“Az szeret, aki utadba nem áll!
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj!
Az szeret, aki majd elenged Téged!
Az szeret, aki könnyezve ért meg!”
“Az szeret, aki utadba nem áll!
Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj!
Az szeret, aki majd elenged Téged!
Az szeret, aki könnyezve ért meg!”